A 20% egy régi ökölszabály — nem törvény. Vannak állami konstrukciók, ahol az önerő 10% körül marad, sőt Babaváróval és CSOK Plusszal akár a saját készpénz-igény közel nullára csökken. Aki ezt nem tudja, az évekig gyűjt egy küszöbértékre, ami közben felfelé mozog.

A jegybanki és piaci szabályozások mögött ugyanis léteznek olyan specifikus kivételek (mint például az első lakásvásárlókra vonatkozó egyedi könnyítések), amelyek bizonyos feltételek teljesülése esetén lehetővé teszik a piacra lépést akár 10%-os önerővel is.

Ha nem ismered ezeket az opciókat, éveket veszítesz azzal, hogy feleslegesen gyűjtesz olyan tőkét, amit okos tőkeáttétellel sokkal gyorsabban és hatékonyabban helyettesíthetnél.

Minden hónapban fizetsz SZJA-t. Egy részét visszakaphatod — TBSZ-en keresztül, NYESZ-en, lakáscélú megtakarítással. Ezek nem trükkök: az adórendszer részei. De senki nem hívja fel rá a figyelmedet, ha nem kérdezed.

De léteznek olyan legális struktúrák, amelyekkel ezeket az adóforintokat törvényesen vissza lehet irányítani a saját lakáscélú megtakarításaidba:

• A 25 év alattiak adókedvezményének okos lekötése
• A friss házasok adókedvezménye (házasság bejelölése esetén automatikusan kalkulálva!)
• A specifikus megtakarítási számlák állami támogatásai és adó-visszatérítései

Aki ezeket nem maximalizálja az első munkanapjától kezdve, az önként mond le milliókról a saját kárára.

Sokan elkövetik azt a hibát, hogy az utolsó fillérjüket is beleölik az önerőbe — aztán beköltöznek, és nincs pénzük semmire. „House Poor” állapot: van lakás, de anyagilag megbénulsz. Az optimális önerő nem a maximum — hanem a helyes arány.

Ha nulla likvid tőkével költözöl be az új lakásba, az első váratlan kiadás (munkahelyi váltás, egészségügyi kiadás, autójavítás) azonnal térdre kényszerítheti a költségvetésedet.

A cél nem az, hogy minden pénzedet elégesd a rajtnál, hanem az, hogy külön biztonsági és karbantartási alapot építs fel úgy, hogy közben az önerőt se sérüljön.