Mit találtunk Veronika esetében

"Rendben vagyok" — a leggyakoribb kiindulópont

Az emberek nagy részének az a helyzete, hogy nincs semmi drámai baj — de valami mégis hiányzik. Stabil munkahely, rendszeres fizetés, van némi megtakarítás, talán egy futó hitel. Nem katasztrófa, nem kiemelkedő siker. Stabilan középen.

Veronika is pontosan így írta le saját helyzetét, amikor megkeresett. "Rendben vagyok. Számolgatok is — de valahogy mégsem áll össze. Nem érzem biztonságban a jövőmet, és nem tudom pontosan miért."

Ez az érzés rendkívül ismerős. A legtöbb embernek nem az a problémája, hogy nem keres eleget — hanem az, hogy soha nem nézték meg rendesen, mi megy ki minden hónapban, mire, és mennyiért. A "stabilan középen" és az "optimalizálva" között komoly különbség lehet. Veronikánál kiderült, hogy igen.

Amit találtunk — tételesen

Az első találkozón nem tanácsot adtam, hanem képet csináltunk. Összegyűjtöttük, mi megy ki havonta és miért. Három területen azonnal látszott, hogy van mit nézni.

Bankszámla — havi ~8 000 Ft. Veronika az első felnőtt bankszámláján volt még mindig — azt nyitotta meg évekkel ezelőtt, mert valaki ajánlotta, vagy éppen ez volt a közelben. Azóta a bankszámla díjai nőttek, az ajánlatok változtak, új, ingyenes (vagy csaknem ingyenes) számlák jelentek meg a piacon. Negyedéves számlavezetési díj, éves kártyadíj, tranzakciós költségek — összeadva ez havonta közel 8 000 Ft volt. Senki nem mondta meg, és ő nem kereste.

Biztosítások — havi ~35 000 Ft. Három biztosítása volt. Az egyik hét éve futott — és ahogy az lenni szokott, a biztosítók szép lassan emelik a díjakat évente, miközben a fedezetek nem változnak. A három biztosításból kettőnél volt átfedés: bizonyos kockázatra kétszer fizetett. Összességében havi 35 000 Ft ment rá, amely összegért a valóban szükséges fedezetek kevesebből is megoldhatók lettek volna.

Lakáshitel — ez volt a legnagyobb tétel. Veronika lakáshitelét évekkel korábban vette fel. Azóta a piaci kamatkörnyezet változott — az akkori kamatszint mára érezhetően magasabb, mint a jelenlegi ajánlatok. A hitelén kifizetett törlesztőrészlet és az, amit ma ugyanarra a fennmaradó tőkére kaphatott volna, között számottevő különbség volt.

A hitelkiváltás: havi 30 000 Ft vissza

A hitelkiváltás szó sokakban valami bonyolult, kockázatos műveletet sejtet. Az alaplogika azonban egyszerű: Veronika hitelén a kamat 2 százalékponttal magasabb volt annál, amennyiért ma pontosan ugyanolyan futamidőre ugyanolyan összegű hitelt kapott volna. Ez nem varázslat — ez a piaci változások természetes következménye.

A folyamat lényege: a fennmaradó tőketartozást egy új, kedvezőbb kamatozású hitellel fizettük ki, és az új törlesztőrészlet lett az alacsonyabb. A régi hitel megszűnt, az új hitel futamideje megegyezett az eredeti hátralevő idővel.

Veronikánál a hátralevő futamidő 15 év volt. A havi megtakarítás 30 000 Ft. Ez számokban:

15 év × 12 hónap × 30 000 Ft = 5 400 000 Ft

Öt és fél millió forint — amelyet ha nem váltottuk volna ki a hitelét, a banknak fizetett volna ki feleslegesen a futamidő végéig.

A többi 38 000 Ft: bankcsere és biztosítás-optimalizálás

A hitelkiváltás volt a legnagyobb tétel, de a másik 38 000 forint sem volt elhanyagolható — és ezek megvalósítása egyszerűbb is volt.

Bankcsere — havi 8 000 Ft felszabadítva. Veronika nyitott egy új folyószámlát, amelyen nincs számlavezetési díj, és a kártyahasználat is ingyenes a feltételek teljesítése esetén. Az átállás egy délelőttnyi adminisztrációt igényelt — bankfiókba mentünk, az átutalásokat és a csoportos megbízásokat átvezetettük az új számlára. A régi számlát lezártuk. Más nem kellett.

Biztosítások felülvizsgálata — havi ~30 000 Ft felszabadítva. Ez volt a legérdekesebb rész. Végigmentünk mindhárom biztosításon: mire vonatkoznak, mekkora a fedezet, mire valójában szüksége van, és hol fed le két biztosítás ugyanolyan kockázatot. Az átfedéseket kivettük. Az egyikre versenyeztetést is csináltunk — ugyanolyan fedezetre, más biztosítótól, alacsonyabb díjért. A végeredmény: a fedezetek megmaradtak és ésszerűsítve lettek, a havi díj viszont 30 000 forinttal csökkent.

Fontos hangsúlyozni: nem csináltunk kevesebbet. Nem az volt a cél, hogy Veronika leépítse a biztosítási védelmét — hanem hogy ne fizessen duplán ugyanazért, és ne tartson fenn egy 7 éve megkötött, azóta elavult szerzési áron futó biztosítást.

Összesen havi 68 000 Ft — mit jelent ez valójában?

Veronika nem kapott fizetésemelést. Nem vállalt plusz munkát. Nem hagyott fel semmiről, amit korábban megengedhetett magának. Az életmódjában semmi nem változott — egyetlen délután alatt megnéztük, mi megy ki és miért, és három döntést hoztunk.

A 68 000 forint havi felszabadított összeg más megvilágításban:

Évente: 12 × 68 000 = 816 000 Ft

3 év múlva: közel 2 500 000 Ft összegyűjtve

Veronika ezt az összeget azóta félreteszi. A célja: a következő autóját ne hitelből vegye meg — hanem a saját megtakarításából. Három év múlva ott lesz rá a pénz.

Nem egy nagy, életformát megváltoztató döntés volt. Hanem három kis döntés, egyetlen délutánon — amelyek mindegyike önmagában is logikus és visszafordítható lett volna, ha valami nem tetszett volna.

Nem minden embernél jön ki ugyanennyi

Veronika esete azért jó példa, mert középső eset — nem szélsőség. Van, akinél 20 000 forint jön ki, van, akinél 100 000 forint. Attól függ, mennyi ideje él ugyanolyan pénzügyi struktúrával, mennyit változott közben a piac, és hogyan épültek fel az eredeti szerződések.

De az első kérdés mindig ugyanaz, bármilyen helyzetből is indulunk el:

A legtöbb embernél ez hiányzik. Nem azért, mert nem foglalkoznak a pénzügyeikkel — hanem mert senki nem ült le velük, és nem nézett bele rendesen. A bankszámla megvan. A biztosítás megvan. A hitel megvan. De hogy együtt hogyan néz ki az egész, és hogy valóban a legjobb elérhető feltételeken fut-e minden — azt ritkán tudja valaki.

Veronika tudta ezt megnézni. A kép meglett. A lépések logikusak voltak. Az eredmény: havi 68 000 forint, amely most a saját jövőjére megy — nem bankoknak és biztosítóknak.